A nyár már ugyan lecsengőben volt, amikor előkaptuk a bőröndöket és kiruccantunk a horvát Riviérára pár napra, hogy töltődjünk a nagy őszi hajrá előtt.
Ne essék semmiféle félreértés egy percre sem áltattam magam, hogy egy horvátországi nyaralás alkalmával bármivel is könnyebb lenne egy tej- és gluténmentesen étkezőnek a betevő falatot megtalálnia, mint itthon.
Nyaralásunk kalandos gasztro barangolásairól készült ez a tej- és gluténmentes kaja napló. Célom ezzel az, hogy inspiráljalak arra, hogy merj kimozdulni a komfortzónából és ugyan mentesen, de próbálj ki új ízeket.
És ahogy vártam jött is a fekete leves
Addig a pontig nem is volt semmi fennakadás, amíg az otthonról hozott kis szendvicsek és snack-ek nem kezdtek igencsak megfogyatkozni. Na, de amint konstatáltam, hogy nem lesz mit enni …Itt vette kezdetét a kaland!
Végül csak nem haltam éhen
A szállásunk Marina-n volt, ami egy kikötő város, és a “marina” szó jelentése is az horvátul, hogy kikötő. Szállásunktól nem messze volt egy helyi “gyors étterem”, ahol nem csak a nyaralni érkezők falatoztak, hanem az ottlakók is, ez jellegében olyan kifőzde lehetett.
Itt próbáltam ki a horvátok fasírtját, a “Cevapi”-t és a szintén közkedvelt “ajvár”-t is megkóstoltam. Ízlett, és nagyon finom volt, sőt a pincér még egy pár szót tudott magyarul is (pl.: köszönöm, szívesen, kés, villa), ami azért klassz érzés volt.
Ide egyébként máskor is visszatértünk, mert a strandolós napokon a közelség elvét alkalmaztuk. Az étlapról kipróbáltam a csirkesalátájukat is, ami szintén fincsi volt és tej- és gluténmentes is. Csak fűszer és olívaolaj került a salátára.
